Jó napot kívánok minden alattvalómnak, az én nevem Báthory István. Szinte biztos, hogy már hallottatok rólam, legalábbis remélem. De ha nem hallottak még rólam, az se baj mert most mesélek egy picikét.

Én olyan 1430 körül jöttem világra, és azt hiszem, hogy olyan 1493 körül meghaltam, de szerintem ez csak egy legenda, mivel, ugye, itt most beszélek és élek, szóval…

Ja, és majdnem elfelejtettem: szerintem ismeritek a haverjaimat, Kinizsit, Szapolyait, Magyart, Mátyást, na, szóval ezekkel az emberekkel állok egy szobron már vagy 120 éve, már kezdenek nagyon idegesítőek lenni.

Kinizsivel megnyertük a kenyérmezei csatát, NORMÁLIS, természetesen Mátyásnak engedelmeskedtem, mert mért ne. Miután Mátyás meghalt, Kinizsivel II. Ulászló szolgálatába áltunk, és mi lettünk a seregének a vezérei. Persze, ezeken a csatákon kívül más csatákat is megnyertünk, de baromi hosszú lenne elmondani, úgyhogy erről ennyit.

Csak, hogy tudjátok, az én lelkem legmélyén mindig is Mátyás volt az első, akit szolgáltam, szerintem ezért vagyok vele egy szobron. Viszlát, alatvalóim, és további szép napot!