Fekete Sereg JZSUK
Mátyás szoborcsoport
A Fő tér déli oldalán, a plébániatemplom déli homlokzatának középső tengelyében található Kolozsvár híres szülöttének lovas szobra, amely a plébániatemplommal együtt Kolozsvár jelképévé vált. A szoborcsoport közepén az ellenséges csapatok felett diadalmaskodó király lovas szobra áll, magas bástyaoromfalra emlékeztető talapzaton. A főalak mindkét oldalán uralkodójukhoz forduló vezérek szobrai (a hagyomány szerint Magyar Balázs tábornok, Kinizsi Pál temesi ispán, Szapolyai István Nádor és Báthory István erdélyi vajda) szobrai. A háromszögbe írható kompozíciót a királyt támogató vezetők magasba emelt zászlói is hangsúlyozzák, a vezérek félköríves hátterét a bástyaoromzat két oldalán íves neoromán építészeti háttér adja. A korabeli lovas szobrokkal ellentétben a király alakja nem profilban, hanem elölről látható. A babérkoszorús csatában ábrázolt király alakját erőt sugárzó diadalmas vezérként ábrázolják.
Üdvözlöm Önöket!
Fadrusz János szobrászművész vagyok, ez itteni műnek alkotója.
Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, miért és mikor készítettem. A téren álló szoborcsoport, amely remekműveim egyike, egy nyertes pályázat megvalósulásaként, 1900 és 1902 között készült el. Amióta „Mátyás királyom” szemléli, ez a hely újabb jellemzőket is nyert, például azt tartják, hogy ez a tér a város lelkiismerete vagy a történelmi változások tükörképe.
Ennek előtte, az 1894-es pályázati határidő lejártával, hét neves szobrász pályamunkáját bocsátották közszemlére, majd két hétre rá döntött a zsűri. A pályázat kikötötte, hogy az emlékmű lovasszobor kell legyen, valamint ,,Mátyás király testalkatára nézve, az ismert történeti hagyomány s arcára nézve a fennmaradt képmások tekintetbe veendők”. Önöknek őszintén megvallhatom, rendkívül izgatott voltam, mert valamennyi jelentkező kiváló művész hírében állt. „Hát, Jánoskám, most mutasd meg, mit tudsz!” – gondoltam, és éjjel-nappal készültem, dolgoztam. Nos, igen, lehet, hogy kicsit szigorú voltam önmagammal, de véleményem szerint megérte.
A hat évnyi munka során sikerült megtalálnom azt a tökéletes elrendezést, amelynek köszönhetően minden tekintet királyunk magasodó alakjára szegeződik, vezeti őket a háromszög vonala és hangsúlyozza a szimmetria. Belátom, merész döntés volt Mátyás királyt és lovát is szemből megjeleníteni, de úgy vélem, csak így hordozza azt az egyensúlyt, magabiztosságot és igazságtudatot, amelyet ő maga is képviselt. Így felejthetetlen emlékké válik úgy Mátyás király alakja, mint maga az emlékmű, és Kolozsvár városa.
Nagyon sokan tudakolták már tőlem, hogy: „Kedves Fadrusz barátom, mit néz a mi igazságos királyunk olyan nagyon?” A feleletem pedig az, hogy a király tekintetével messzire néz, a JÖVŐT fürkészi. Kérdezték még azt is: „Miért nem sisak van Mátyás királyunk fején is?” Erre pedig azt tudom mondani, hogy egy ilyen dicsőséges királyhoz nem illik sisak, hanem inkább győzelmi koszorú kell, hogy legyen vállára hulló fürtjein. Mellette négy hűséges vitéze áll, szemből nézve balról a következő sorrendben: Magyar Balázs főkapitány, Kinizsi Pál, a kenyérmezei hős, utána Báthory István erdélyi vajda, majd Szapolyai István nádor.
Kedves nézőm, vajon elgondolkodott-e már azon, hogy a páncélzat, vértezet, amelybe beöltöztettem szeretett királyunkat és nemes vitézeit, azok nem színházi jelmezek, hanem korhű viseletek? Sejtem, hogy Önök erre ritkán gondolnak… És, bár már magam sem emlékszem, honnan jött ez az ötlet, higgyék el, minden apró részletet felkutattam, mielőtt bronzba öntöttem.
Remélem, szerény írásom olvasását követően új szemmel tekintenek az Önök előtt álló műemlékre, és igyekeznek majd ennél többet is megtudni dicső királyunkról, vitézeiről, uralkodásáról, továbbá a szoborcsoportról, történetéről, és szerény alkotó önmagamról.
Engedjék meg, hogy ezúttal hálámat is kifejezzem a Fekete Sereg JZSUK-nak, megtisztelőnek érezem felkérésüket, hogy magam vethessem e pár sort papírra.
Igaz szívből jövő hálával és üdvözlettel a mindenkori kolozsváriaknak:
Fadrusz János
s.k.
(az információkat gyűjtötte csapattagunk, Tamás Ágosta.
Infomációk: Murádin Jenő A Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János. Kolozsvár, 2008.)
A dualizmus korának legnagyobb szobrásza Fadrusz János 1858. szeptember 2.-án született Pozsonyban, Magyarországon. Magyar szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója.
Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja, id. Fadrusz János Morvaországból bevándorolt gazdálkodó, aki egy helybeli vincellér lányát, Ebinger Terézt vette feleségül. János a házaspár első gyermekeként jött a világra.
A fizikailag erős, de gyenge szellemi képességű fiút apja lakatosinasnak adta. A lakatosműhelyben sorozatban gyártották a divatos díszítő-lakatos munkákat. Díszes vasrácsokat, kapukat, lámpatartókat készítettek. Hamar kitűnt szorgalmával és kreatív képességeivel, melyre az iparos iskola rajztanára, Brandl Lajos is felfigyelt, aki nyomban felismerte tehetségét, és biztatta képességei kibontakoztatására.
Munkáival egyre inkább elbűvölte környezetét, és segédvizsgájára olyan remekművű vasrácsot készített, hogy a lakatoscéh mesterei a segédlevél mellé egy aranyérmet is átnyújtottak neki. Ismerősei, barátai mind sikeres jövőt jósoltak a jó kezű lakatoslegénynek, ő azonban többre vágyott.
Szülővárosának utcáit járva sokszor megcsodálta az épületek szobordíszítéseit, nemkülönben Georg Raphael Donnernek, a Szent Márton dóm főoltárát díszítő lovasszobrát, és elhatározta, hogy egykor majd ő is ilyen remekműveket fog alkotni. Szülei azonban nem rendelkeztek megfelelő anyagiakkal ahhoz, hogy magas színvonalon taníttassák. Fadrusz tehát, ügyességét kamatoztatva, fából különféle használati tárgyakat kezdett faragni, kezdetben otthon, majd 1875-től egy Zay-Ugróci fafaragóműhelyben dolgozott.
Katonaideje egy részét Prágában töltötte, ahol megcsodálhatta a város híres szobrait, épületeit. Gipszszobrok készítésével próbálkozott, és 1883-ban egyik ilyen munkáját bemutatta a pozsonyi Hummel szoboralap javára rendezett kiállításon. Műve itt tűnt fel Viktor Tilgnernek a bécsi akadémia szobrásztanárának, aki rögtön felismerte az ifjú tehetségét.
Fadrusz 1886-ban utazott Bécsbe és már az első időszakban kivívta mestere elismerését. Nagyméretű szobrok elkészítésére vágyott, ehhez Tigler műtermét nem tartotta megfelelőnek. Ezért rövidesen Edmund Hellert választotta mesterének, akinek művészetét sokkal közelebb érezte magához. Bécsben fejlődött ki személyisége, itt a német környezetben vált szenvedélyes hazafivá is, akit megragadott a múlt nagy magyarjainak személyisége, és az rányomta bélyegét későbbi művészetére is.
Itt ismerte meg feleségét, Deréky Annát (1872-1950), aki az életben hű társa, művészetében pedig értő kritikusa volt, és aki szobrásznak sem volt tehetségtelen. Fadrusz 1891-ben elkészítette vizsgamunkáját, amelyhez a kereszten függő korpusz témáját érezte megfelelőnek (kép). A feszület az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon a Műcsarnok fő helyén, a bejárattal szemben kapott helyet, és a látogatók csodájára jártak. A mű, amely a kiállítás nagydíját kapta mind a szakma, mind a műkedvelők körében egy csapásra ismertté tette.
Ekkor biógráfiáját így mondta el egy tudni vágyónak Fadrusz: "Apám szöllőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsonyban lakatosinas, meg lakatos legény. Jártam több helyütt. Voltam Prágában úszómester, fafaragó Zay-Ugrócon, Bécsben szobrászsegéd - és leszek valamikor magyar művész, ha megsegít az Isten, és olyant csinálok, amivel Budapestre is bekukkanhatok."
A mű annyira kedvelt lett, hogy másolatai az ország különböző részeibe kerültek, jutott belőle Pozsonyba, Budapestre, Szegedre, de még az angliai Exeterbe is. Végül ennek bronz másolata került később a művész sírja fölé is, a Kerepesi temetőben.
Fadrusz első nagy megbízását szülővárosától kapta. A pozsonyi koronázási domb helyére kellett egy monumentális emlékművet elkészíteni. A művész Mária Terézia alakját választotta (kép), ez az alkotás sajnos vandalizmus áldozata lett, megsemmisült.
A szobor átütő sikere végleg meghozta a hírnevet Fadrusznak, és végre jelentős anyagiakhoz is juttatta. Budapestre költözött, és csakhamar megépítette korszerű műtermét.
A mester időközben újabb nagy megbízáshoz jutott. Kolozsvár városa ugyanis már régóta tervezte egy Mátyás-emlékmű felállítását. A mű elkészítésére kiírt pályázat első díját Fadrusznak ítélték. A szobor a nagy királyt abban a pillanatban ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról harci ménjén ülve győztes hadaira tekint. Arcáról erő és fenség sugárzik. A szobor talapzata mellett állnak a Fekete sereg vezérei: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között a kiállítás aranyérmével jutalmazták.
Fadrusz a korabeli híradás szerint Budán, a Naphegyen lévő műtermében mintázta Mátyás király szobrát. A helyes arányokban megmintázott modell méreteit kellően megsokszorozva, úgy készítette el a vasvázat, mintha a hatalmas lónak a csontvázát alkotta volna meg, az összes bordáival együtt. Az így fölállított váz kovácsoltvasból készült. A mérnöki pontosságú munka után kezdődött a formálható, puha agyagnak a vasszerkezetre történő felhordása.
A szobor főalakjához Fadrusz összeszedte a Mátyásról fellelhető arcképeket és szoborműveket, majd azok alapján megmintázta a korabeli páncélos fegyverzetben, lovon ülő alakot. A lóhoz három hónapig külön tanulmányokat folytatott a mezőhegyesi állami ménestelepen.
Az összeállított szobrot a huszonegy méter magas műteremben, egy könnyen forgatható állványon állították fel. Az ércöntő műhelyben bronzba öntött minta után egy újabb gipszmodellt készítettek, amelyet elküldtek a párizsi világkiállításra. A gipszmintát a világkiállítás bírálóbizottsága a legnagyobb, Grand Prix elismeréssel jutalmazta.
A főalaknak helyet adó stilizált várfokot, és a mellékalakok elhelyezését biztosító, ovális alakú, lépcsőzetesen emelkedő talapzatot Pákey Lajos, a város főépítésze tervezte. Ő tervezte többek között az új Unitárius Kollégium épületét, amelyet 1901-ben adtak át. A szobor felállítását mintegy másfél évvel késleltették a talapzat anyaga körül kirobbant viták: Fadrusz és Pákey eredeti megállapodása szerint a földdel érintkező rész söttői kőből készült volna, a bástya pedig Bácsi-toroki kőből, ugyanabból az anyagból, amelyből a város középkori falait is építették. Egyes vélemények szerint azonban a Bácsi-toroki kő nem bírta volna el a szoborcsoport súlyát, ezért a munkálatokat leállították, és vizsgálatot kértek a kőbányák anyagára.
Ugyan a tervezett kő szilárdsága elegendőnek bizonyult, de a kőbánya nem tudta előállítani a Fadrusz által kért méretű tömböket, így végül a teljes talapzat süttői kőből készült. A szobrot 1902. augusztus 13-án rakodták fel vasúti szállításra a lipótvárosi pályaudvaron. A 17 darabból álló, 18 815 kilogramm tömegű szállítmányhoz négy vasúti kocsira volt szükség.
Augusztus 15-én megérkezett Kolozsvárra, ahol a pályaudvarról lovakkal vontatták be a főtérre a vagonokat, a megszüntetett helyi közúti vasút még létező sínjein. Szeptember elejére a szobrot takaró deszkakerítés mögött megtörtént a darabok összeállítása; ezt követően Fadrusz tovább dolgozott a részleteken.
A Mátyás emlékművet 1902. október 12-én délelőtt tíz órakor avatták fel Kolozsvár főterén. A művészt József főherceg vaskorona renddel tüntette ki, a várostól pedig díszpolgárságot és egyetemi doktori címet kapott. Az alkotás Fadrusz művészetének leghíresebb alkotása, egyben munkásságának csúcspontja.
Az öntési munkálatokat az újpesti Beschorner A. M. és fia kir. udv. műércöntők nevű cég végezte több részletben 1900–1901 folyamán; a cég igazgatója, Hoffman Ferenc Koronás Érdemkereszt kitüntetést kapott a szobor munkálataiért. A kolozsvári szoborbizottság 1901. szeptember 3-án vette át hivatalosan a munkát.
A Mátyás-szoborral szinte egy időben avatták fel Fadrusz harmadik nagy művét, a Wesselényi-emlékművet Zilahon. Fadrusz még egy nagy megbízást kapott, Tisza Lajos szegedi emlékművét kellett elkészítenie, de a mester ebből már csak a főalakot alkothatta meg.
Ugyancsak tervezett egy monumentális emlékművet Erzsébet királynéról, de ennek megbízását nem sikerült megszereznie. A sikertelenség valósággal letaglózta, egyre súlyosabban jelentkezett tüdőbaja is, és ágynak esett. Miközben a betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta, ő még egyre tervezgetett. Tervei megvalósításában végképp megakadályozta korai halála 1903. október 28-án. Gyermek nem maradt utána, de tanítványai folytatták munkásságát, és befejezték félbehagyott műveit.
Budapesten, az I. kerületben megtekinthető Fadrusz János mellszobra.
(az infót gyűjtötte Rácz "Fadrusz" Alpár csapattársunk)
Pákey Lajos, a Mátyás szobor talapzatának tervezője
Pákey Lajos 1853. március 1.-én született Kolozsváron, és elhunyt 1921. március 22.-én. Nagyon híres építész volt Kolozsváron. Sok templomot, síremléket, emellett házakat tervezett, sőt, ő építette meg a Mátyás szobor talapzatát. Felesége Frangh Antónia volt, és három gyerekük született. Unitárius Kollégiumunkban tanult, ahol már hatodikos korábban már ő tanította a rajzot, mint tantárgyat. (Mellesleg a „János Zsigmond” Unitárius Kollégium jelenlegi épületét is ő tervezte, valamint a város legemblematikusabb épületeinek többségét (kép).)
A Mátyás szobor talapzatának megépítése nem volt egyszerű, hiszen a szobor felállítását másfél évvel késleltették, mert sok vita kirobbant a talapzat anyaga miatt. Pákey Lajos úgy gondolta, hogy a Mátyás szobor talapzatának az a része, amelyik érintkezik a földdel, készüljön süttői kőből, a bástya pedig ugyanolyan anyagból, mint a város középkori falai, vagyis Bácsi-toroki kőből. Mindenhonnan érkezett sok vélemény, hogy a Bácsi-toroki kő nem bírja el a szobor súlyát, ezért a munkát leállították, és elvégeztek egy vizsgálatot a kőbányák akkori anyagán. A kő szilárdsága elég lett volna, de a kőbánya nem tudta előállítani a Fadrusz János által kért méretű tömböket. Ezért végül, ahogy Pákey Lajos gondolta, a talapzat süttői kőből épült.
Sok év után a szobor állapota igen megromlott. A sok eső miatt az évek során a víz beszivárgott a szobor talapzatába, így a lovasszobor megdőlt. 2006 nyarán és 2007 áprilisában a talapzatból levált pár darab, a romlást okozó nedvesedés nyomán behatolt a ló alatti burkolat résein, valamint a szétnyíló kőfugákon keresztül. Ezért sok újság és a híradó arról szólt, hogy ha még sokat halogatják a restaurálást, az még több állagromláshoz vezethet. Kolozsi Tibor, a munkára kijelölt fő restaurátor, a talapzatból levált darabokat új kövekkel helyetesítette.
(az információkat gyűjtötte csapattagunk, Szakács Renáta)