A kagylót letéve Fadrusz saját kezű levelét olvashatjuk a Fekete Sereg JZSUK honlapján (igaz, Tamás Ágosta csapattársunk tollából). Ezt a levelet:
Üdvözlöm Önöket! Fadrusz János szobrászművész vagyok, ez itteni műnek alkotója. Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, miért és mikor készítettem. A téren álló szoborcsoport, amely remekműveim egyike, egy nyertes pályázat megvalósulásaként, 1900 és 1902 között készült el. Amióta „Mátyás királyom” szemléli, ez a hely újabb jellemzőket is nyert, például azt tartják, hogy ez a tér a város lelkiismerete vagy a történelmi változások tükörképe. Ennek előtte, az 1894-es pályázati határidő lejártával, hét neves szobrász pályamunkáját bocsátották közszemlére, majd két hétre rá döntött a zsűri. A pályázat kikötötte, hogy az emlékmű lovasszobor kell legyen, valamint ,,Mátyás király testalkatára nézve, az ismert történeti hagyomány s arcára nézve a fennmaradt képmások tekintetbe veendők”. Önöknek őszintén megvallhatom, rendkívül izgatott voltam, mert valamennyi jelentkező kiváló művész hírében állt. „Hát, Jánoskám, most mutasd meg, mit tudsz!” – gondoltam, és éjjel-nappal készültem, dolgoztam. Nos, igen, lehet, hogy kicsit szigorú voltam önmagammal, de véleményem szerint megérte. A hat évnyi munka során sikerült megtalálnom azt a tökéletes elrendezést, amelynek köszönhetően minden tekintet királyunk magasodó alakjára szegeződik, vezeti őket a háromszög vonala és hangsúlyozza a szimmetria. Belátom, merész döntés volt Mátyás királyt és lovát is szemből megjeleníteni, de úgy vélem, csak így hordozza azt az egyensúlyt, magabiztosságot és igazságtudatot, amelyet ő maga is képviselt. Így felejthetetlen emlékké válik úgy Mátyás király alakja, mint maga az emlékmű, és Kolozsvár városa. Nagyon sokan tudakolták már tőlem, hogy: „Kedves Fadrusz barátom, mit néz a mi igazságos királyunk olyan nagyon?” A feleletem pedig az, hogy a király tekintetével messzire néz, a JÖVŐT fürkészi. Kérdezték még azt is: „Miért nem sisak van Mátyás királyunk fején is?” Erre pedig azt tudom mondani, hogy egy ilyen dicsőséges királyhoz nem illik sisak, hanem inkább győzelmi koszorú kell, hogy legyen vállára hulló fürtjein. Mellette négy hűséges vitéze áll, szemből nézve balról a következő sorrendben: Magyar Balázs főkapitány, Kinizsi Pál, a kenyérmezei hős, utána Báthory István erdélyi vajda, majd Szapolyai István nádor. Kedves nézőm, vajon elgondolkodott-e már azon, hogy a páncélzat, vértezet, amelybe beöltöztettem szeretett királyunkat és nemes vitézeit, azok nem színházi jelmezek, hanem korhű viseletek? Sejtem, hogy Önök erre ritkán gondolnak… És, bár már magam sem emlékszem, honnan jött ez az ötlet, higgyék el, minden apró részletet felkutattam, mielőtt bronzba öntöttem. Remélem, szerény írásom olvasását követően új szemmel tekintenek az Önök előtt álló műemlékre, és igyekeznek majd ennél többet is megtudni dicső királyunkról, vitézeiről, uralkodásáról, továbbá a szoborcsoportról, történetéről, és szerény alkotó önmagamról. Engedjék meg, hogy ezúttal hálámat is kifejezzem a Fekete Sereg JZSUK-nak, megtisztelőnek érezem felkérésüket, hogy magam vethessem e pár sort papírra.
Igaz szívből jövő hálával és üdvözlettel a mindenkori kolozsváriaknak: Fadrusz János s.k.
Comentários