Jó napot kívánok minden Kolozsvári lakosnak!

 

Én vagyok Fadrusz János, főteretek szobrának alkotója. 1858-ban jöttem világra, és 1903-ban hagytam el a földi létemet. Szüleim egyszerű emberek voltak. Gyermekkoromban semmivel sem tűntem ki a többiek közül, fizikailag erős voltam, de az agyam nem sokra vitte. Jó kezü lakatos legény voltam, ismerőseim, barátaim sikeres jövőt jósoltak nekem. Én azonban fittyet hánytam erre, próbálkoztam fafaragással, porcelánfestéssel, majd gipsz-szobrokat készítettem.

Ügyességemnek köszönhetően nagyon híres szobrász lettem, sikeres emlékműveket készítettem, de ez most nem fontos. Dr. Nagy Lajos kolozsvári unitárius lelkésztől származik az elgondolás, hogy Mátyás szülővárosa nagyszabású szoborállítással készüljön a közelgő millenniumi ünnepségekre. Az emlékmű elkészítése érdekében a város 1882 májusában szoborbizottságot alakított, és a nagy terv mögé rövidesen az ország egész közvéleménye felsorakozott.

Képzeletemben a Nagy Királyt úgy ábrázoltam, amint egy vár bástyájáról, harci ménen ülve győztes hadaira tekint, oldalán a Fekete sereg vezéreivel. Ezzel a tervvel megnyertem a kiírt pályázatot, majd a szobrot 1896-1901 között elkészítettem. Rengeteg szobrot és arcképet tanulmányoztam, míg Mátyás nyeregbe kerűlt. Három hónapig a Mezőhegyesi ménes telepen bámultam a lovakat. Mátyás paripája kovácsoltvas vázat kapott, amelyet bronzba öltöztettem.

Még tisztán emlékszem amikor az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazták a gipszből készült szoborcsoport modelljét. A bronz szobor ma is ott díszeleg a Kincses Kolozsvár főterén. A szobrot 1902. augusztus 13-án rakodták fel vasúti szállításra a lipótvárosi pályaudvaron. A 17 darabból álló, 18 815 kilogramm tömegű szállítmányhoz négy vasúti kocsira volt szükség. Augusztus 15-én megérkezett Kolozsvárra, ahol a pályaudvarról lovakkal vontatták be a főtérre a vagonokat a megszüntetett helyi közúti vasút még létező sínjein. A bronzszobrot 1902 október 12-én avatták fel, fényes ünnepségek közepette.